Vivicitta félmaraton 2026 | Futok, tehát élek

A Vivicitta félmaraton előtti órákban a hajnali átmozgató kocogásnál nem éreztem az erőt a lábaimban, csak vonszoltam magam.

"Na, ilyen se volt még futóverseny előtt, lássuk, mi sül ki ebből!" - így kaptam össze magam, ekkor már a rajt előtti bemelegítés során a Dunaparton, a Bem tér környékén.

A dinamikus nyújtás közepette eszembe jutott, hogy egy évtizeddel ezelőtt ez volt az alapállapotom: gyengeség, fáradtság, fejfájás, hányinger, kínlódás. Akkoriban nem futóversenyre indultam kora hajnalban, hanem az Onkológiai Intézetbe készülődtem. Beugrottak az emlékek, hogy mit kellett megtennem a gyógyulás érdekében. Elmorzsoltam pár könnycseppet a Bem-téri melegítésem közben, és a 9 órási rajt előtt negyed órával már hallottam is a távolból, a Margit híd, a Zenélő Szökőkút irányából a hangosbemondó szavait, hogy most már kezdjenek beállni a futók a rajtzónába, mert hamarosan pár ezren nekivágunk a Rakpartnak, a fővárosnak.

Néhány fokozó-futás még a Bem tértől a Margitszigetig, majd a rajt előtt percekkel sikerült beállnom a rajtzónába, a sok ezres félmaratonista futó között átbújkálva és az első sorokba "pofátlankodva".

A következő bő 74 perc kiesett: szinte csak a célba érkezésre emlékszem. Tudatmódosító hatású ez a hosszútávfutás. Ilyen lehet a létezés az időtlen örök jelenben?

Habár maga a futás ideje kiesett, az élmény örökké tart. Beérkezés után órákon át bóklásztunk a napsütötte Margitszigeten, ahol a több ezres tömegben lépten-nyomon futóbarátokba botlottunk. Az ilyen jellegű futóeseményeknek a közösségi élmény része éppoly fontos számomra, mint maga a sportélmény. Ezért is vagyok hálás a futásnak, és a tíz évvel ezelőtti történések után ezért is ünneplem a futás által a gyógyulást, az egészséget, egyszersmind az életet.

És ezért is képviselem és hordom büszkén a Decathlon Magyarország támogatása által a Kiprun futófelszerelést, mert ahogy a szlogenjük is szól: "More runs. More life.", azaz több futás, több élet.

Ezért is neveztük el László Lovász edzőbarátommal az edzéstervemet "longevity maraton projektnek". A Kiprun szellemiségébe öltözve a kilométereken túl élményeket és egészségben eltöltött életéveket is gyűjtök.

Minden nap és minden edzés ajándék, a verseny pedig maga a jutalom, és minden egyes lefutott kilométer, minden egyes félmaraton vagy maraton egy-egy visszavágó a ráknak. A legszebb és legkorrektebb revans, amit csak el tudok képzelni, és ami nem dühből, haragból és feldolgozatlan traumából fakad, hanem küzdésből, élni akarásból és szeretetből - az élet szeretetéből.

Futok, tehát élek. Végeredményben pedig: több futás, több élet.

Köszönöm a Decathlon Magyarországnak és Julinak, hogy partner ebben.