Friderikusz - Podcast

Éppen a 30. születésnapom estéjén Friderikusz Sándor keresett meg azzal, hogy meginvitálna egy beszélgetésre a műsorába, a Friderikusz-podcastba, amelyet én magam is évek óta hallgatok, és álmom volt, hogy egyszer bekerülhessek, és sok százezer emberhez eljuttassam azt az üzenetet és évtized alatt felhalmozott tudást, amelyről könyveimben is írok.

Az első személyes találkozásunk helyszíne egy fővárosi kávézó volt, ahova futva érkeztem, kezemben a “Futni, hinni, élni” könyvvel, stílusosan, hitelesen, a könyv témájához hűen.

Fridivel legalább 1 órán át flowban beszélgettünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Úgy váltunk el, hogy még visszajelez, hogy lesz-e interjú.

Egyszer csak csörög a telefon, Fridi hívott: lesz interjú, zokogva olvasta végig a könyvet.

Telnek a napok – email váltások, telefonhívások, közeleg a stúdió felvétel időpontja.

Közben visszahallgatom harmadjára is a kedvenc Fridi-podcast részemet, a Frei Tamással készült beszélgetésüket.

Nézegetem a csatornát.

Zseniális interjúk Karikó Katalinnal, Steigervald Krisztiánnal, Dr. Máté Gáborral, Náray Tamással, Dr. Schwab Richárddal, Azariah-val és még sokan másokkal.

Hamarosan itt lehetek én is, egy álom válik valóra.

Életem eddigi legnagyobb lehetősége várt rám. Már elújságoltam a családomnak és barátoknak, hogy hol fogok szerepelni.

Készülök, mert tudom, hogy mekkora lehetőséget kaptam: olyan érzés volt, mintha 20 évnyi rendíthetetlen munka és szorgalmas tanulás után kijutottam volna a “hazai podcastek olimpiájának” döntőjébe, a Friderikusz-podcastba, ahol egyetlen induló vagyok, így csak annyi a feladatom, hogy beérjek a célba.

Az elmúlt két évtized sok-sok küzdelme mind megérte, gondoltam. Minden jó, ha a vége jó.

De ennek a beszélgetésnek sajnos nem lett vége: félúton ki kellett szállnom. Ahogy a sportban mondani szokás: ez egy DNF volt, Did Not Finish, azaz nem értem célba.

Nem tudtam hozni a teljesítményt – nem volt elég érzelmi töltet a beszélgetésben. Hiába a gyerekkori álmok és a rákkal vívott harc története vagy a saját fejlesztésű orvostechnikai eszköz története, nem jött át eléggé a beszélgetés során, hogy ez mit jelentett számomra.

Az Élet nem mindig igazságos – habár legtöbbször mágikus, olykor-olykor tragikus. Ezt megtapasztaltam a rákkal való küzdelmem során, testvérem elvesztése kapcsán és a be nem fejezett Friderikusz-podcast alkalmával is.

Mégis, emelt fővel és a legnagyobb tisztelettel távoztam, és Fridi podcastjét továbbra is az ország legjobbjának tartom ebben a műfajban: számomra a hazai podcastek olimpiájának abszolút döntőse és nyertese.

Öröm és örök élmény volt számomra, hogy megismerhettem Friderikusz Sándort, vagy ahogy mindenki ismeri, Fridit.