A Phd kutatásom története | Dr. Meskó Bertalan

9 évvel ezelőtt írtam egy kívánságlistát, még a rákóczifalvai egykori gyerekszobámban, az íróasztalom fölé felragasztva, kis papírdarabokra.

Miután meggyógyultam, néhány álmomat címszavakban papírra vetettem, és szemmagasságba kitűztem. Volt benne sporttal, tanulmányokkal, karrierrel, magánélettel kapcsolatos célkitűzés is.

Korán megtapasztaltam, hogy az élet bármikor véget érhet, és hogy nem az idő gyógyít, hanem az, amit kezdek vele.

Nem vártam hát a megfelelő pillanatra, inkább belevágtam az álmok megvalósításába.

Az egyik célkitűzésem a doktori cím megszerzése volt,

és nulladik lépésként az egyik cetlin akkoriban még csak ez állt:

„Találkozni Dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutatóval.”

Szerettem volna ezzel a témával foglalkozni, és Meskó Berci vezetésével nemzetközi szintre lépni.

Már akkor is nagy példakép volt ő számomra: egy Szabolcs megyei faluból indulva nemzetközi karriert futott be, kutatási területe az orvoslás jövője.

YouTube-on hallgattam az előadásait, és amikor csak tehettem, személyesen is, a Semmelweis Egyetemen.

Nem titkolt szándékom volt a nyomdokaiba lépni, de nem „lemásolva” őt, hiszen az se nem lenne eredeti, se nem az én életem.

Ráadásul ő orvos, genetikus PhD-fokozattal.

Én orvosbiológiai mérnök, az orvostechnika és a bioszenzorok világában elmélyedve.

Ez olyan, mint Kossuth meg a vasút.

Most, közel egy évtizeddel később, 2025 májusában találkoztunk egy céges előadás előtt – épp egymás után következtünk a programban.

A backstage-ben beszélgettünk, nevetgéltünk.

A Telekom Székházban hamarosan az én előadásom következett, utána pedig a másik Bercié.

Ezek után, amikor legközelebb hazalátogatok szüleimhez, és a rákóczifalvai gyerekkori szobámba belépek, már nyugodt szívvel pipálom ki a 9 évvel ezelőtti kívánságlistámon a „Találkozás Dr. Meskó Bertalannal” cetlimet –

nemcsak a találkozás miatt,

hanem amiatt is, mert egy éve már, hogy ő a doktori képzésem témavezetője, és az első közös nemzetközi publikációnk van készülőben, szívem csücske témában:

annak az elméleti és gyakorlati tudását kutatjuk, hogyan élhetünk akár 100–120 évig is egészségben, egy teljes élet reményében.

A való élet persze más, mint az elmélet – bármikor véget érhet.

Végeredményben pedig úgysem az a kérdés, hogy meddig élünk.

És nem is több életévre van szükségünk.

Sokkal inkább az a kérdés, hogy

mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott?